BatorkesziaLap

Ferike és Janika

Tavaszi vasárnap reggel, úgy negyven évvel ezelőtt egy gömöri faluban.

 

Ébredés után szokás szerint zenét hallgattam. Az Omegától – egy életre bennem maradt – az Addig élj! ment éppen, amikor sápadtan, könnyes szemekkel, kezét tördelve bejött a szobámba anyám: „Jaj, Istenem, Ferikét elütötte az autó! Már Szombatban van a halottasházban.”

Ferike anyai ágról az unokatestvérem volt. Szőke, vagány gyerek. Nagyon tudott focizni. Intelligensen, ésszel játszott.  Olyan tízéves forma lehetett, de a szülőfalumban a focidrukkerek már alig várták, hogy felnőjön, és végre igazolt játékos lehessen.

Azon a végzetes reggelen a nagybátyám magával vitte a munkahelyére, a néhány kilométerre levő állami birtokra. Autóbusszal utaztak. A leszállás után Ferike kilépett az álló busz mögül…

Közel álltam a nyitott sírhoz, amikor a koporsót leeresztették. „Isten veled, kis futballistám” – rebegte alig hallhatóan a nagybátyám.

***

Janika ugyanolyan szőke srác volt, mint Ferike. Szintúgy kiváló sportoló. Birkózott, focizott. A szomszéd faluból járt az iskolánkba. Sokszor nem kerültem vele személyesen kapcsolatba, ő eddig alsó tagozatos volt, én a felsőn tanítok. A legjelentősebb közös élményünk az volt, hogy tavaly ősszel megtalálta az elveszettnek hitt kulcscsomómat. Nagyon büszke volt, amikor megköszöntem neki.

Nővére az előző iskolaévben végzett nálunk. Többször kérdezte tőlem: „Ismeri az öcsémet?” Mondtam neki: csak futólag, de majd jövőre megismerem közelebbről is. Az a jövőre idén lett volna, mert Janika ötödikes, tehát felső tagozatos lett. A sors azonban másként döntött.

Csütörtökön a szokásos bevásárló körútról tértem haza. A feleségem, aki négy évig Janika osztályfőnöke volt, kétségbeesetten, sírva mondta: „Édes Janika meghalt, beleveszett az emésztőgödörbe.”

Hogy pontosan mi történt augusztus utolsó napjának délutánján az Édes-család portáján, senki nem tudja. Csak annyi bizonyos, hogy Édes Janika halála ugyanolyan szörnyű és értelmetlen volt, mint négy évtizeddel ezelőtt a vele nagyjából egykorú Béres Ferikéé.

Ma temettük.

Pelle István   

 

 
Ön itt van: Home Gondolat Ferike és Janika