BatorkesziaLap

A szlovák jelenség

2019. február 13-án 87 éves korában elhunyt Miroslav Kusý (1931-2019) politológus, egyetemi tanár, a Komenský Egyetem korábbi rektora. A szlovák jelenség című írásának egy részletével búcsúzunk tőle, melyben a magyarok és szlovákok viszonyát vizsgálja az 1848-1849-es forradalmi években.

 

Igen, a magyar forradalmi kormány elfogató parancsot adott ki a szlovák nemzeti mozgalom képviselői ellen, s közülük a legkiemelkedőbbet, Janko Kráľt börtönbe is vetette. Csakhogy ezek a vezetők az ellenforradalmi Bécs oldalán álltak, szembefordulva a magyar szabadságharccal. Štúr-zászlók lengtek császári sereget támogató mindhárom alakulatuk élén.

Azok, akik ezt a magatartást még napjainkban is mentegetik, azt állítják, hogy szegény Štúrnak nem volt más választása. A történelem azonban, fájdalom, elég hamar bebizonyította, hogy ez a „választás“ merőben téves volt, nem vezetett (és eleve nem is vezethetett) a mozgalom céljainak megvalósulásához, hanem épp ellenkezőleg, a mozgalom elfojtásához. Štúr Bécsből nem kapott semmit, viszont súlyosan kompromittálódott. Mi több a szlovák nyelv hivatalos nyelvként való törvénybe iktatása ügyében Bécstől csupán az óegyházi  szláv nyelv használatára kapott engedélyt, amely az egész mozgalom arculcsapása volt (...)

A negyvennyolcas szlovák nemzeti mozgalom tehát a legkeményebb, legkérlelhetetlenebb bécsi reakcióval evezett egy csónakban. Természetesen tisztában kell lennünk azzal, hogy ez csupán a szlovák értelmiség élcsapatának szűk körű mozgalma volt, és lényegét tekintve semmiképpen sem érintette a nemzet egészét. Mindhárom csapat „önkénteseinek“ többsége is jobbára bécsi naplopókból verbuválódott, és a legnagyobb nehézséget a tősgyökeres „szlovák ifjak“ megnyerése okozta (...)

Hát az ifjúság, hiszen az egész mozgalmat az ifjúságra alapozták? Halljuk mi erről Štúr véleménye: „De hányan akadnak, akik ifjaink közül feleszméltek! Ifjúságunk nagyobbik része erre-arra kallódva, szétszóratva még csak azt sem tudja, melyik nemzethez tartozónak vallja magát, kinek a szolgálatára legyen kész, és a maga tudatlanságában még az övéi, a nemzete iránt érzett szeretet természetes érzésétől is megfosztja magát, s hagyja magát megfosztani, hagyja, hogy elfojtsák azt a szívében, és aztán ekként megrontva, tudalanságában az ővéi ellen fordul (...)

Štúr mozgalma tehát a nemzetben, a népben nem talált semminemű szélesebb körű és hathatósabb támogatásra, így hát e tekintetben sem támaszkodhatott a maga erejére. Éppen az benne a tragikus, hogy azok az idegen erők, amelyekre támaszkodott, és amelyek segítségével meg akarta valósítani nemes nemzeti célkitűzéseit, felettébb nemtelenek és szélsőségesen reakciósak voltak.

(1991)

(Fordította: F. Kováts Piroska)

                                                                                                      

Ön itt van: Home Gondolat A szlovák jelenség