BatorkesziaLap

Főlap Közélet Bátorkeszi Népszavazás után

Népszavazás után

  

 

Január 21-én Bátorkeszi polgárai népszavazás révén menesztették a polgármester posztjáról Sipos Józsefet, akit 2002-ben, 2006-ban és 2010-ben is jelentős fölénnyel választottak a község első emberének. Az eredmények ismertté válása után azonban az örömtüzek elmaradtak. Még azok is, akik pillanatnyilag győzteseknek gondolhatják magukat, csak visszafogottan vették (veszik) tudomásul, hogy az első félidő számukra sikerült jobban. Lehet, furcsán hangzik, talán némileg meg is lepődtek saját sikerükön. Mert azért a referendum előtt a közhangulatot figyelve nem igazán érződött ebben a faluban, hogy a polgárok többsége személyi változást akarna. E sorok írója például – többedmagával – egy lyukas petákot sem adott volna azért, hogy a népszavazáson részt vesz majd a választásra jogosult polgárok 51,2%-a. Ám mégis így történt.

Felhőtlen örömre persze nincs is itt nagyon oka senkinek. Azoknak sem, akik már egyáltalán nem szívesen látták Sipos Józsefet a polgármesteri székben. A bátorkeszi referendum előzményei és lefolyása minden olyan problémát a felszínre hoztak, amelyekkel ez a község hosszú idő óta küszködik. Elsősorban a végletekig durva egymásnak feszülésre gondolok, mely során a felek nem nagyon válogattak az eszközökben. Túl sok volt itt az elmúlt hónapokban a szalonképtelen megnyilvánulás, az övön aluli ütés. Annak idején ezt a fajta politikai „kultúrát” éppen Sipos József és köre honosította meg községünkben a Szabó Edittel vívott emlékezetes nagy párviadalban. Most az ellene megszerveződött heterogén ellenzék (melynek alkotórészei különböző okokból kívánták Sipos bukását) radikálisabb csoportjai éppen a meneszteni óhajtott polgármesterrel szemben alkalmazták a saját fegyverét. Ezúttal is működött tehát a bumeráng-effektus. Vagy úgy is lehet mondani: „Ki szelet vet, vihart arat.” Mindazonáltal nagyon-nagyon szerencsétlen lenne, ha Bátorkeszin a jövőben ez a politizálási forma válna általánosan elfogadottá…

Jól tükrözi Sipos József korábban e lapban is sokat bírált demokrácia-felfogását az, hogy a referendum napján az autójából figyelte, kik vesznek rész a népszavazáson. Ami annak a politikai nyilatkozatnak a folytatása volt, amelyik a voksolás előtti napokban látott napvilágot, s amelyikben az akkor még pozíciójában levő polgármester közölte a véleményüket kinyilvánítani akaró polgárokkal, hogy a szavazóhelyiségek közelében azoknak bátran a szemébe akar nézni, és megkérdezni tőlük: vajon mit ártott nekik? Ezt többen megfélemlítésként értelmezték, aminek eléggé egyértelmű jele volt, hogy nagyon sokan akkor vették a választási helyiségek felé az irányt, amikor leszállt az este. Ekkor azonban már megtörtént az a sajnálatos, gázolással végződő incidens is, melynek körülményeiről a közelben tartózkodók homlokegyenest ellentétes információkat adtak.

A népszavazás előtt néhány nappal a Magyar Koalíció Pártja nyilvános gyűlést szervezett a referendummal és a községben kialakult politikai helyzettel kapcsolatban. Ezen a fórumon néhányan feltették a kérdést: „Hogyan tovább, Bátorkeszi?” Most, a népszavazás eredményének ismeretében vált a kérdés igazán aktuálissá. A referendum érvényes lett, és annak eredményéből kifolyólag a községnek pillanatnyilag nincs polgármestere. (Ideiglenesen az alpolgármester irányítja a falut.) Akik a folyamatot elindították, nyilván azért tették, hogy Sipos Józsefet mással váltsák fel. Ám ez a mérkőzés még egyáltalán nem ért véget. Ha valamilyen külső körülmény nem akadályozza meg, a leváltott polgármester minden bizonnyal újra el fog indulni az időközi választáson. És nem is teljesen esélytelenül. Ha ugyanis megvizsgáljuk a népszavazás eredményét, azonnal szembeötlik: Sipost tulajdonképpen a saját hívei buktatták meg. Az a 41 polgár, aki a polgármester visszahívására vonatkozó kérdésre NEM választ adott. Ez az összes választásra jogosult polgár 1,45%-a. Ha ők otthon maradnak, a referendum nem érvényes, mivel csak a választásra jogosultak 49,75%-a adta volna le a voksát. Ebből azért egyértelműen látható, hogy Sipos József még mindig jelentős bázissal rendelkezik. Nyilván nem az emlegetett 41 emberről van szó, hanem arról a több százról, aki ignorálta a népszavazást.

Az ellenzék számára a feladat egyértelmű: csak és kizárólag egyetlen ütőképes személyiséget indítani ellene. Ezt a tézist elméletben a korábbi választások előtt is mindenki kívülről fújta. Csak éppen a gyakorlat volt mindig más. Ha most is elkövetik a szokásos hibát, az egész hajcihőnek nem volt semmi értelme.

Pelle István 

Ön itt van: Home Közélet Bátorkeszi Népszavazás után