BatorkesziaLap

Főlap Közélet Belföld 1200 éves Szlovákia?

1200 éves Szlovákia?

 

Kultúrkörünkben általános gyakorlattá vált, hogy az év utolsó napjaiban csúcspolitikusok, köztársasági elnökök, miniszterelnökök, kancellárok nyilatkoznak a sajtónak értékelve a múltat, kijelölve a jövő céljait. Az új év első perceiben ők kívánnak nekünk a tévében, rádióban sok szerencsét, boldogságot és minden létező jót. Ezek a nyilatkozatok, beszédek gyakran (egyre gyakrabban) konganak az ürességtől, hemzsegnek a nagyotmondásoktól. Sajnos.

Ebből kifolyólag az utóbbi évek utolsó napjaiban messziről kerülöm a politikusi megnyilvánulásokat. Szokásommá vált, hogy az óévet zenehallgatással búcsúztatom. A nézhetetlen televíziótól eltérően az nem okozhat csalódást, magam válogatom ki a menüt. A rituálénak van egy állandó eleme: minden év utolsó órájában elhangzik az Omega együttes Egy nehéz év után című száma. Soha nem veszít aktualitásából, mert minden elmúló évről elmondható, hogy nehéz volt – vagy ezért, vagy azért. Emellett persze szól a hangfalakból más is. 2012 szilveszterén három (mondjuk leegyszerűsítve) szimfonikus rockot játszó banda énekesnője, Tarja Turunen (Nightwish), Sharon den Adel (Within Temptation) és Charlotte Wessels (Delain) bódított el énekével – pezsgő helyett is. S mivel ezen az éjjelen a nemes nedű teljesen kimaradt az életemből, nem volt nehéz a reggeli ébredés. Újévkor az angol focié volt a főszerep, némi olvasással fűszerezve a három meccs ki is töltötte 2013 első napját.

Ámde január 2-ával kezdődnek a szürke hétköznapok. Az újságolvasó ember nem tudja már tovább homokba dugni a fejét, újra rázúdul a politika. Megjelenik a napi sajtó első száma az új esztendőben. Benne mindjárt a második oldalon egy írás a Tátra és a Duna között elterülő kis hazánk köztársasági elnökének jócselekedetéről. Merthogy őkelme a Szlovák Köztársaság megalakulása 20. évfordulója apropóján közkegyelmet gyakorolt. Mégsem ez volt a cikkben a legfigyelemreméltóbb. Legalábbis számomra. Ivan Gašparovič az ünnep kapcsán nyilatkozott a SITA hírügynökségnek, miközben az alábbi veretes mondat hagyta el államfőnk száját: „Azt, amit Szlovákia nem ért el 1200 esztendő alatt, elérte 20 év alatt.” Néhai Hofi Géza szokta erre mondani: „Hát, érdekes megközelítés.” Tényleg az. Gyors fejszámolás: 2013 - 1200 = 813. Ezek szerint 813-ban már létezett Szlovákia? Ah, dehogy! A köztárasági elnök úr kerekített számokkal dolgozik. Időnként a történészek is így tesznek. Legyünk tehát nagyvonalúak! Ha 813-hoz hozzáadunk 20-at, máris 833-ban járunk. Több történelemkönyv szerint ez Nagy-Morávia megalakulásának az éve. Ám új probléma vetődik fel: mi köze van Nagy-Moráviának Szlovákiához? Nos, egyes szlovák (zug)történészek szerint Nagy-Morávia volt a szlovákok első állama. Egyértelmű, az elnök ennek az irányvonalnak a híve. De vajon minden szlovák történész így gondolja-e ezt? Üssük fel a szlovák történetírók doyenje, Dušan Kováč Szlovákia története (Kalligram, Pozsony, 2001.) címet viselő munkáját! A 29. oldalon a morva állam lakóiról a következő található: „Nagymorávia lakóit leggyakrabban szloviennek nevezik, ami tulajdonképpen az etnikailag és nyelvileg még kevéssé differenciálódott ószlávok szinonimája.” Kováč szerint tehát Nagy-Moráviában nem szlovákok éltek; ergo: nem lehet a korai Szlovákia sem. Szerzőnk a 33. oldalon foglalkozik a szlovák nép kialakulásával: „Míg a Nagymorva Birodalom túlságosan rövid fennállása alkalmasint nem alakított ki a lakosságban tartósabb közös etnikai tudatot, ’Szvatopluk népe maradékának’ beilleszkedése az Árpádok magyar királyságába megteremtette a külső keretet ahhoz, hogy a szlávokból, akik valamikor Nagymorávia területén éltek, kialakuljanak az etnikai szlovákok.” Világos beszéd. A szlovák nép valamikor a 11-13. század folyamán jött létre az Árpád-kori Magyarországon. Itt van a dolog lényege. Ha Gašparovič nem Szlovákiát, hanem szlovák népet emleget, nem is foglalkozunk a dologgal. Végül is a szlovák nép részben valóban Nagy-Morávia lakóinak leszármazottjaiból alakult ki. Viszont a Szlovákia fogalom egy területet jelent. Igaz, hogy a 15. századtól ez a fogalom néhány dokumentumban felbukkan, ám 1920-ig nem párosult hozzá semmiféle határ. A szlovákok által (is) lakott felső-magyarországi területen, Szlovákia néven (Horvátországtól és Erdélytől eltérően) semmilyen sajátos közigazgatási egység nem létezett – és egyházszervezeti sem.

Az első komoly kísérlet a szlovák nemzet térbeli kiterjedésének kijelölésére 1861-ben került sor. A Túrócszentmártonban kidolgozott Memorandumban az akkor már modern kulturális nemzetté váló szlovákok akkori politikai  vezetői „Felső-magyarországi szláv kerület” néven autonóm terület létrehozását szorgalmazták. (Megjegyzendő: a mostani Szlovákiánál jóval kisebb területre terjedt volna ki.) Ezt azonban sem a magyar országgyűlés, sem Ferenc József császár nem támogatta.

Szlovákia jelenlegi határai jórészt 1920-ban Trianonban alakultak ki. Ugyanakkor Szlovákia a Monarchia romjain létrejövő Csehszlovák Köztársaságnak csupán az egyik régiója volt a négyből. 1938. október 6-án Zsolnán a szlovákok kikiáltották az autonómiájukat – a Münchenben megcsonkított csehszlovák államon belül. Néhány héttel később viszont – az I. bécsi döntés következtében – le kellett mondaniuk kb. 12 000 km2-nyi területről Magyarország javára. Az 1939. március 14-én kikiáltott Tiso-féle Szlovák Állam a mainál jóval kisebb területen létezett, ráadásul a náci Németország akaratából jött létre. A II. világháborút lezáró párizsi békekonferencia 1947-ben de iure is visszaállította a felújított Csehszlovákián belül Szlovákia Trianonban meghúzott határait, azzal a különbséggel, hogy Magyarország kénytelen volt átengedni a felújított országnak Horvátjárfalut, Dunacsúnyt és Oroszvárt. Az 1969. január 1-jén életbe lépett cseh-szlovák föderációról szóló alkotmánytörvény  (amely még a "prágai tavasz" következménye volt) értelmében a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot két egyenrangú tagköztársaság, a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság alkotta. A föderáció az állam kommunista jellegéből fakadóan természetesen csak nagyon korlátozottan érvényesülhetett.

A „bársonyos forradalom” után felszínre törő cseh-szlovák viszály végül a cseh-szlovák állam széteséséhez vezetett. Az akkori miniszterelnökök, a cseh Václav Klaus és a szlovák Vladimír Mečiar tárgyalásos úton (ugyanakkor alkotmányellenesen) hozták létre a két önálló államot. A Szlovák Köztársaság 1993. január 1-jétől létezik. Szlovákiát a jelenlegi határokkal visszavetíteni 1200 évvel ezelőttre (de 1000-re, 500-ra vagy 100-ra is), még ha maga a köztársasági elnök teszi is, abszolút történelmietlen. Szlovákia egyértelműen 20. századi képződmény, nemzetközileg elismert határokkal csak 1920-tól létezik. Ám a Szlovákia fogalomhoz még múlt században is időről időre más-más tartalom párosult., míg végül kialakult a jelenlegi állapot. Az, hogy a Szlovák Köztársaság Európa egyik legfiatalabb állama, nem a több száz éve létező szlovák nép szégyene, csupán a történelem alakult így.

Pelle István

Ön itt van: Home Közélet Belföld 1200 éves Szlovákia?