BatorkesziaLap

Főlap Közélet Belföld Koncepció vagy esetlegesség?

Koncepció vagy esetlegesség?

Május utolsó napján a komáromi Selye János Egyetem nagy konferenciatermében folytatott egymással politikai vitát Berényi József, a Magyar Közösség Pártja (MKP) és Bugár Béla, a Most-Híd elnöke.

„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.”

(Kazinczy Ferenc)

Néhány nappal az esemény után két felvonásban sikerült végignézni a YouTube-on a komáromi Selye János Egyetemen május 31-én lezajlott Bugár vs. Berényi-vitát, melyet az egyik szlovákiai magyar internetes közéleti portál szervezett. A pártelnökök eszmecseréje a nyilvánosság előtt zajlott. A konferenciaközpontban helyet foglaló közönség soraiban felfedezhettünk néhány közeli és távolabbi hidas, illetve MKP-s kötődésű ismerőst (köztük bátorkeszi illetőségű polgárokat), de ott voltak a lassan szerveződő „harmadik magyar párt” vezető személyiségei is. Aki pedig nem vette magának a fáradságot, hogy személyesen megjelenjen, az interneten élőben követhette a vita folyását.

Az igazság az, hogy e sorok írója hamarább olvasta a nevezetes eseményről szóló értékeléseket, mint látta magát az eseményt, így aztán némi „hozott tudással” rendelkezve figyelhette a két pártfőnök diskurzusát, amely túl sok új elemet nem tartalmazott. Inkább a jól ismert toposzok jelentek meg: ki, mikor, hol mulasztott el szlovákiai magyar érdeket érvényesíteni, illetve melyik politikai erőnek nagyobb a támogatottsága a felvidéki magyar közösség körében. Ezzel az írással egyáltalán nem az a cél, hogy döntőbíróként kimondjuk a megfellebbezhetetlen igazságot. Egyfelől nem vagyunk erre predesztinálva, másfelől a Híd szimpatizánsai szerint úgyis Bugár Béla, a Magyar Közösség Pártja hívei szerint pedig Berényi József volt a meggyőzőbb, felkészültebb, jobban gesztikuláló, frappánsabban fogalmazó etc. Éppen ezért nem is merülünk bele a vita részleteinek leírásába. Akinek van kedve hozzá, megtekintheti a 135 percig tartó felvételt a fent említett weblapon, s maga alkothat arról véleményt.

Itt most csak egyetlen momentumra „hegyezzük ki a klaviatúrát”. Nagyjából 2:02:50-nél kezdte felolvasni az egyik moderátor a magát az utóbbi években rendíthetetlen autonómiaharcosként aposztrofáló komáromi Bósza János e-mail-ben érkezett kérdését, mely szabadon idézve így szólt: milyen álláspontra helyezkednek a pártelnökök az autonómiával kapcsolatban, illetve léteznek-e a pártjaiknak erre vonatkozó tervezeteik. Ez a felvetés, mely egyben az utolsó is volt, némi színt vitt a már-már elfáradó vitába. Bugár szerint a Híd párt mindig is az oktatásügyi és kulturális autonómiát szorgalmazta, s ez állítólag szerepel a programjában is. Részleteket nem tudtunk meg. Ellenben a Híd elnöke felszólította vitapartnerét, hogy az álljon elő a farbával, azaz a sokszor emlegetett területi autonómia tervezetével, ami szerinte amúgy nincs, pontosabban: csak a szavak szintjén létezik. S amíg magyar oldalon csak beszélnek róla, a szlovák térfélen nehéz lesz eredményt elérni, mivel konkrétumok híján félremagyarázható. A túloldalról érdekes válasz érkezett, érdemes szó szerint idézni a kulcsmondatot: „Ha kell, két héten belül tudunk olyan alapanyagot összehozni, amely jelen pillanatban aktuális autonómia-tervezetet jelent akár területi, akár kulturális szempontból” – hangzott a replika Berényi József szájából, aki ezt megelőzően a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) programjával és működő, a mi viszonyainkra is átültethető nyugat-európai modellekkel példálózott.

Fiúk, ha ez ilyen egyszerű, akkor…!

Erős a gyanúnk, hogy a honi magyarok szavazataira hajtó politikai erők a rendszerváltás óta az esetek igen nagy többségében csak dobálóznak az autonómia fogalmával – komolyabb koncepció nélkül. Egy 1992-ben lezajlott kampánygyűlés alkalmával a bátorkeszi kultúrház zsúfolásig megtelt tanácstermében éppen Bugár Béla vágta oda e cikk szerzőjének: „Ön talán ellenzi az autonómiát?” Történt, hogy a koalícióban induló és az autonómiát sűrűn emlegető, ám azt mélyebben nem magyarázó Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés főasztalnál ülő képviselőjelöltjeinek feltettük a kérdést: ha már ennyire hangsúlyosan jelen van a kampányban, hogyan képzelik el Dél-Szlovákiában a területi autonómiát. Hol húzódna az autonóm terület határa, mi lenne a kimaradókkal. A válasz az idézett mondat volt. (Pedig e sorok írója – az autonóm gondolkodás fejlesztésétől a területi autonómiáig – minden jó és reális elképzelést támogatni tud.) Majd tíz évvel később Bugár – a ezúttal már a Magyar Koalíció Pártja elnökeként – a jelenleg is érvényben levő megyerendszerről zajló vita idején egy ultimátumszerű kijelentést tett az akkori koalíciós partnerei felé: amennyiben nem jön létre a magyarok által követelt Komárom megye: 1) az MKP kilép a kormányból, 2) a szlovákiai magyarok területi autonómiát fognak követelni. Hamarosan kiderült az ultimátumnak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Az MKP lenyelte a békát (a nyolc megye formájában), nem lépett ki a kormányból, a szlovákiai magyarok pedig nem követeltek területi autonómiát. Hogyan is követeltek volna, hiszen éppen a Híd elnöke jelentette ki a Berényivel folytatott vita során többször is, hogy a rendszerváltás óta az egyes politikai csoportosulások műhelyeiben nem készült komplex tervezet az autonómia semmilyen (tehát nem csupán a területi!) formájáról. Ezt az MKP elnöke sem cáfolta meg valójában. Igaz, beszélt korábban kidolgozott kezdeményekről, leporolható nyugati modellekről, az RMDSZ példájáról, amiből, ugye, „ha kell, két hét alatt…”

A probléma gyökere valószínűleg ott van, hogy a rendszerváltás óta mindenkori politikai képviseletünk az autonómiával nem rendszerszerűen (talán az 1994. évi komáromi nagygyűlés anyaga tekinthető ez alól kivételnek, amelyből azonban nem sok valósult meg), hanem csak esetlegesen foglalkozik. Időnkét előhúzza a témát jól hangzó szlogenként a választási kampányokban, máskor kiélezett helyzetben fenyegetőzik (!) vele, majd legközelebb akkor kezd el beszélni róla, amikor már nagyon szorít a cipő. Ugyanis azt azért nem lehet nem észrevenni, hogy az MKP is onnantól szentel nagyobb figyelmet a kérdésnek, ahogy napvilágot láttak a 2011. évi népszámlálás szlovákiai magyarokra vonatkozó, sokak számára megdöbbentő adatai. Közben meg nemigen történik semmi, vagy csak nagyon kevés. Pedig ennek egy állandó párbeszédet igénylő folyamatnak kellene lenni, s nem kizárólag a többségi nemzettel, hanem a sajátjainkkal is. Mert nagy bizonyossággal kijelenthető: az autonómia kapcsán a magyar térfélen nem kisebb a zavar, mint a szlovákon. Igaz, más-más okokból kifolyólag.

Pelle István  

Ön itt van: Home Közélet Belföld Koncepció vagy esetlegesség?