BatorkesziaLap

Fogolyból király

 

Pontosan 555 év telt el azóta, hogy „a Duna jegén” királynak választották a törökverő Hunyadi János kisebbik fiát, Mátyást, aki a magyar történelem panteonjában nagyon előkelő helyet foglal el.

Mottó:

„De visszajő a rab...!”  (Arany János: V. László)

A király, aki mondák, illetve mesék hőse lett. Az uralkodó, aki ezekben a történetekben az országot álruhában bejáró igazságosztóként, az elesettek pártfogójaként jelenik meg. Aki összekacsint a furfangos paraszttal, ugyanakkor élvezettel fricskázza meg az ingyenélő urakat, helyi hatalmasságokat. A történeteknek természetesen a fele sem igaz. Hunyadi Mátyás a legkevesebbet utazó királyok közé tartozott, ellenben egyike volt azoknak a fejedelmi személyeknek, akik uralkodásuk alatt a legtöbb rendkívüli hadiadóval sújtották a lakosságot. Olykor nem állt tőle távol a zsarnokoskodás sem, s más jelentős reneszánsz kori személyiségekhez hasonlóan esetenként az ármánykodás fegyverét is bevetette céljai elérése érdekében. A rendkívüli képességekkel megáldott férfiút hatalmas bizonyítási vágy fűtötte, ami a történészek szerint jelentős mértékben abból fakadt, hogy a kortárs uralkodók parvenünek tartották, mert ereiben nem csörgedezett királyok vére.

Ám a kutatók szinte kivétel nélkül megegyeznek abban: az 555 évvel ezelőtt, 1458. január 23-án királlyá választott Hunyadi Mátyás a magyar történelem legkiemelkedőbb alakjai közé tartozik.

E dolgozatban nem törekszünk Mátyás uralkodásának bemutatására. Az írás tárgya csupán annak a trónra lépésétől a megkoronázásáig terjedő hat esztendőnek a története, mely idő alatt az ifjú király megszilárdította hatalmát.

*

V. László 1457 őszén bekövetkezett váratlan halálát követően a Hunyadi-párt élén álló Szilágyi testvérek, Mihály és Erzsébet, erőteljes diplomáciai offenzívába kezdtek, hogy a Prágában „tisztes fogságban” levő Hunyadi Mátyás királyságát elősegítsék. Az ellenpárt, a Garai-Újlaki liga eleinte ódzkodott attól, hogy a Hunyadi család újabb felemelkedésében bármilyen szerepet is vállaljon. Garai László nádor maga is szívesen elfoglalta volna Magyarország trónját, ám a reálisan gondolkodó politikus számára hamarosan nyilvánvalóvá vált: az egykori kormányzó, Hunyadi János harcedzett seregére támaszkodó ellenfél olyan erőt képvisel, mellyel adott esetben nem érdemes ujjat húzni. Ezért Szegeden megegyezés született a két tábor között: Garai László támogatja Mátyás királlyá választását, ennek fejében megtarthatja a nádori posztot, Mátyás pedig feleségül veszi Garai Annát, a nádor lányát.

Ugyanekkor a Hunyadi-párt egy másik küldöttsége – Vitéz János vezetésével – Csehországban tárgyalt Podjebrád György kormányzóval (1458 májusától cseh király) Mátyás szabadon bocsátásáról. Az egyezmény szerint Mátyás hazatérhet Prágából, Podjebrád felhasználja magyarországi kapcsolatait a Hunyadi fiú királlyá választása érdekében, Mátyás pedig eljegyzi a cseh kormányzó lányát, Katalint.

1458. január 23-án még Mátyás távollétében került sor Pesten a királyválasztó országgyűlésre. Mátyás nagybátyja, Szilágyi Mihály semmit nem bízott a véletlenre: 15 ezer marcona fegyveressel vonult fel, egyúttal vérpadot ácsoltatott, ha netán valaki mégis meggondolná magát...

A Hunyadi-párt fegyvereinek árnyékában ehhez persze senkinek nem volt mersze – az országgyűlés Mátyást közfelkiáltással királynak választotta. (Szilágyi Mihályt öt évre a tapasztalatlannak gondolt király mellé kormányzónak nevezték ki.) Egy hónappal később az immár kiszabadult tizenöt éves ifjút Székesfehérvárott intronizálták, azaz ünnepélyesen trónra ültették. Megkoronázására egyelőre nem kerülhetett sor, mert a Szent Korona 1440 óta III. Frigyes német-római császár birtokában volt Bécsben.

A király életkorát meghazudtoló céltudatossággal fogott hozzá az uralkodáshoz. Nem igazán volt tekintettel arra, kik segédkeztek korábban a trónra emelésében. Hamarosan leváltotta Garait a nádori posztról – egyúttal semmisnek nyilvánította a Garai Annával történő házasságkötésről szóló egyezményt. (1461-ben Podjebrád Katalinnak lépett frigyre.) Az új nádor a Hunyadi-párt megbízható embere, Guti Országh Mihály lett. Ugyancsak menesztette Újlaki Miklós erdélyi vajdát, de hamarosan a „körön kívül” találta magát a fő királycsináló, Szilágyi Mihály is. A nagyravágyó nagybácsinak rá kellett döbbennie: az öt évre szóló kormányzói kinevezése nem bír igazi tartalommal.

A magát sértve érző Szilágyi, Garai és Újlaki Simontornyán összeesküvést szőtt Mátyás ellen. Az uralkodó azonban leszerelte a mozgalmat;nagybátyját rövid időre Világos várába záratta, majd hamarosan a Délvidékre küldte katonai feladatokkal. Szilágyi itt török fogságba esett, s miután nem volt hajlandó elárulni az általa nagyon is jól ismert Nándorfehérvár gyenge pontjait, a szultán lefejeztette.

Szilágyi félreállítását és Garai leváltását követően nagyjából két tucat főúr III. Frigyes császárhoz fordult. 1459 februárjában Németújvárott Frigyest magyar királlyá választották. Mátyás azonban – maga mögött tudván csaknem a teljes magyar püspöki kar, sőt a pápa támogatását is – ellentámadásba lendült. Serege Körmend mellett legyőzte Frigyest. S bár a német-római császár élete végéig használta a magyar királyi címet, igazi veszély többé nem fenyegette részéről Mátyás uralmát. Nem sokkal ezt követően meghalt Garai László – a Mátyás-ellenes szövetség pedig szétesett.

Az 1460-as évek elején Mátyásnak sikerült az, ami apjának korábban sohasem: 1461-1462-ben felszámolta a cseh zsoldosvezér, Ján Jiskra felvidéki uralmát. Az egykori huszita vezér számos katonája a királyi hadsereg tagja lett, Jiskra pedig Arad környékén kapott birtokokat.

Mátyás 1463-ban a Bécsújhelyen kötött egyezmény alapján 80 ezer aranyforintért visszavásárolta III. Frigyestől a Szent Koronát. A két uralkodó megegyezett abban is: amennyiben Hunyadi Mátyás törvényes örökös nélkül halna meg, a magyar királyi korona Frigyest vagy utódait illeti meg. A bécsújhelyi egyezmény később jogalapot szolgáltatott a Habsburgok magyarországi trónigényéhez.

A koronázásra a török 1463. évi boszniai hadjárata, majd Mátyás ellencsapása miatt csak a következő évben került sor. 1464. március 29-én – a kialakult magyar koronázási szokások szerint – Mátyást az esztergomi érsek Székesfehérvárott a Szent Koronával királlyá koronázta. Ezzel az aktussal a Hunyadi-ház sarja immár  formailag is Magyarország teljesen legitim uralkodója lett.

Pelle István     

 

Ön itt van: Home Kultúra Fogolyból király