BatorkesziaLap

Erdély trónján – oszmán segítséggel

Ebben az írásban azt próbáljuk bemutatni, hogyan került 400 évvel ezelőtt az Erdélyi Fejedelemség trónjára az a férfiú, kinek 16 esztendeig tartó uralkodása alatt az ország a virágkorát élte, akit az egyik legjobb magyar regényfolyamban, az Erdély című trilógiában Móricz Zsigmond így nevezett: „a nagy fejedelem”.

 „Mivel a természet is az emberben oltotta azt, hogy a szabados életben gyönyörködjék és még csak az oktalan állatok is szoktak abban gyönyörködni: bizonyára azt hiszem, hogy senki mi közülünk nem találkoznék oly, a ki szabadságban nem akarna élni és ha azzal nem élhet valamely nemzet, respublicát örömestebb szolgál; mert mind idvességesebb, mind tisztességesb volna, keresztyén fejedelmek gubernálási oltalma alatt élni, szolgálni.”

(Bethlen Gábor)

1613. október 23-án az erdélyi országgyűlés Kolozsvárott egyhangúlag fejedelemnek választotta a török földről visszatért Bethlen Gábort. Az egyöntetű döntést azonban a nagymértékben befolyásolta a részben Tordán állomásozó, részben az Erdély-szerte fosztogató szultáni sereg jelenléte. A török fegyverek árnyékában lezajlott eseményt Nagy Szabó Ferenc marosvásárhelyi polgár ekképpen kommentálta: „Azt választottak, akit a török császár akara és a basa-féltekben libere eligálták Bethlen Gábort.”

***

A Dévához közeli Marosillyén született Bethlen Gábor ősei Hunyadi Mátyás korától játszottak fontosabb szerepet a magyar történelemben. Erdélyben, illetve a Bánságban töltöttek be tisztségeket. A „nagy fejedelem” apja, Bethlen Farkas egyaránt szolgálta I. (Habsburg) Ferdinándot, Szapolyai János Zsigmondot és Báthori Istvánt. Az erdélyi fejedelem és lengyel király Báthoritól kapta meg szolgálatai jutalmául a marosillyei birtokot. Ide hozta feleségül a gyergyói származású Lázár Druzsinát. Házasságukból két fiúgyermek született: Gábor (1580. november 15.) és István (1582). A szülők hamar elhaláloztak. A két fivér nevelését nagybátyjuk, a szárhegyi Lázár András vette át. Bethlen Gábor udvari történetírója, Bojti Veres Gáspár így írt ezzel kapcsolatban: „Mogorva és vad nagybátyjuk (…) nevelte őket fel, a székelyek szigorú fegyelmében, de kevéssé oktatva tudományokra.”

Bethlen Gábor hamarosan a katonai pályára lépett. Tizenhárom éves korában apródként Báthori Zsigmond fejedelem gyulafehérvári udvarába került. Nagyon fiatalon vett részt a tizenöt éves háború (1593-1606) küzdelmeiben. Ott volt 1595-ben a győztes gyurgyevói csatában, valamint a Maros menti várak töröktől történt visszavételénél is. A győzelmeket azonban hamarosan vereség követte. 1596. október 26-án III. Murád szultán serege Mezőkeresztesnél megsemmisítő vereséget mért Habsburg Miksa főherceg és Báthori Zsigmond fejedelem egyesített seregére. 1596 után Erdély végveszélybe került, mert a szultán árulásnak tekintette Báthori Zsigmondnak a törökellenes szövetséghez való csatlakozását. A Fejedelemséget már amúgy is komoly belső konfliktusok feszítették: közszékelyek előjogait a fejedelem a székely előkelők kívánságának eleget téve visszavonta, mely döntés nyílt lázadást váltott ki. A felkelést a fejedelem egyik leghíresebb hadvezére, Bocskai István fojtotta vérbe 1596 elején. A „véres farsang” jelentős mértékben megrontotta a fejedelmi hadsereg magvát adó közszékelyek szolgálatkészségét.

1597-ben Báthori Zsigmond lemondott a fejedelmi címről. A sziléziai hercegségért cserébe Erdélyt I. Rudolf királynak adta át. Bár a következő évben Báthori meggondolta magát, s a trónra visszatérve megpróbálta visszaállítani a háború előtti állapotokat, megegyeznie csupán a szultánnal sikerült. Rudolf a váratlanul könnyen megszerzett Erdélyről egyáltalán nem óhajtott lemondani. A komoly magánéleti problémákkal is küszködő Báthori Zsigmond politizálása súlyos helyzetbe hozta országát. Habsburg Rudolf az olasz-albán származású Giorgio Basta zsoldos vezért, valamint Vitéz Mihály havasalföldi vajdát küldte Erdély megszállására. Zsigmond erre újra lemondott, Erdélyt a Lengyelországból hazatérő unokaöccsére, Báthori Andrásra hagyta. Az előjogaikat vesztett közszékelyek a havasalföldi vajda oldalára álltak. 1599-ben Szeben közelében a fejedelmi hadak katasztrofális vereséget szenvedtek az ellenségtől. Maga Bethlen Gábor is több sebtől vérezve menekült el a csatatérről. Báthori András rosszabbul járt: menekülés közben a székelyek agyonverték.

Erdély Vitéz Mihály uralma alá került, akinek elképzelése egy Havasalföldet, Moldvát és Erdélyt egyesítő Habsburg-hű állam kialakítása volt. Ám kegyetlenkedésekkel tarkított uralma még Rudolf udvarában is visszatetszést váltott ki. Nem csoda, hogy Basta hamarosan ellene küldte pribékjeit, akik Torda közelében meggyilkolták a nagyravágyó havasalföldi vajdát. Erdélynek azonban ez nem hozta meg a nyugalmat. Vitéz Mihály erőszakos uralmát Giorgio Basta rémuralma váltotta fel, aki módszeresen látott hozzá a Fejedelemség kifosztásához. Nagyon sok erdélyi nemes, köztük Bethlen Gábor is, kiábrándult a felszabadítónak hitt Rudolf király politikájából. 1602 nyarán fegyverrel léptek fel Basta ellen, ám július 2-án a tövisi csatában vereséget szenvedtek. A kétségbeesés a török táborba hajszolta a felkelőket. Bethlen Gábor is ekkor került a temesvári pasa udvarába. Egy évig tartó első emigrációja alatt a török nyelvvel és szokásokkal megismerkedő Bethlent a törökök bizalmukba fogadták. A törökpártivá lett nemesek elhatározták, hogy az egykori „természetes ellenség” segítségével törik meg Basta uralmát, s Erdély élére Székely Mózest állítják. 1603 tavaszán Székely Mózes betört a fejedelemség területére. A magyar és tatár előhadakat Bethlen Gábor vezette. Ám az új havasalföldi vajda, Radul és a székelyek Brassó mellett vereséget mértek a török és törökpárti magyar hadakra. A csatában életét vesztette Székely Mózes is. Bethlen a várható megtorlás elől újra a török oltalma alá menekült. A Nándorfehérvár mellet gyülekező túlélők – török támogatással – őt tették meg vezetőjüknek.

Az 1603. évi eseményekre a bécsi udvar újabb erőszakos intézkedésekkel válaszolt. Protestánsüldözésekre, koncepciós perek sokaságára, birtokelkobzásokra került sor. Ezek nagyban hozzájárultak a korábban Rudolf-párti főúr, Bocskai István 1604-ben kirobbant felkeléséhez. A törökpárti főurak élén Bethlen Gábor nem csupán rokonszenvezett Bocskaival, hanem leveleivel egyenesen buzdította a nála idősebb és tapasztaltabb kelet-magyarországi főurat a zászlóbontásra. Bethlen hamarosan csatlakozott az 1605-ben Erdély, majd Magyarország fejedelmének megválasztott Bocskaihoz. Szolgálataiért jutalmul megkapta a vajdahunyadi uradalmat, s ő lett Hunyad megye főispánja is. Később udvari főtanácsosi és tábornoki rangot is kapott. Bethlen Gábor 1605-ben vette nőül a házasságba jelentős jussot hozó Károlyi Zsuzsannát – ezáltal immár nem csak politikai, de vagyoni szempontból is az erdélyi nemesek élvonalába emelkedett.

Az Erdély, a protestánsok és a magyar rendek számára egyaránt előnyös bécsi békét (1606. június 23.) kiharcoló Bocskai 1606 decemberének végén váratlanul elhunyt. Az erdélyi fejedelmi trónra hárman is pályáztak: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és az ifjú Báthori Gábor. Az erdélyi rendek végül az idős Rákóczit választották meg. Bethlen Gábor viszont az energikus Báthori mellett tette le voksát. Rákóczi Zsigmond uralma a viszálykodó Fejedelemség élén csak rövid ideig tartott: 1608-ban anyagi ellenszolgáltatás fejében lemondott trónjáról. E lépése lehetővé tette, hogy Erdély új uralkodója Bethlen jelöltje, Báthori Gábor legyen. 

Bethlen Gábor az új fejedelem legfőbb bizalmasa lett, ami elsősorban annak volt köszönhető, hogy az erdélyi országgyűlés határozatának szultáni megerősítését a húszéves fejedelem megválasztásáról éppen Bethlen eszközölte ki a Portán, háromévi adómenteséggel együtt. A fejedelmi jutalom nem is maradt el: Báthori tanácsosának és az udvari hadak főkapitányának nevezte ki Bethlent, aki Hunyad megye főispánja, továbbá Csík-, Gyergyó- és Kászon-szék főkapitánya is lett. Megkapta Déva várát és a hozzá tartozó falvakat.

Az idilli állapot azonban nem tartott sokáig. Hamarosan megmutatkoztak a fejedelem és tanácsadója közötti politikai nézetkülönbségek. Báthori Gábor Bethlen tanácsai ellenére megszüntette a szászok kiváltságait, engedte, hogy katonái az ideiglenes fejedelmi központban, Nagyszebenben fosztogassák a szász polgárokat. Meggondolatlanul a havasalföldi vajdára támadt, célja a lengyel trón megszerzése volt, hogy erre támaszkodva egyesítse a magyar országrészeket. Kitiltotta Erdélyből a jezsuitákat, üldözte a katolikusokat és az unitáriusokat. Hamarosan kiütköztek a fejedelem negatív jellemvonásai is. A gyakori udvari mulatságok majdnem mindig tivornyázásba, erőszakoskodásba torkolltak. Báthori Gábor nem tudott ellenállni a szépasszonyoknak. Egy forrás szerint Bethlen Gábor távollétét kihasználva, még annak feleségét, Károlyi Zsuzsannát is megbecstelenítette. Bethlen párbajban akart elégtételt venni, a fejedelem azonban tanácsosa meggyilkolására készült. Erről tudomást szerezve, Bethlen Gábor újból török földre menekült.

Az emigráló erdélyi főurat ezúttal maga a szultán fogadta. Támogatta, hogy kegyvesztett Báthori Gábor helyett Bethlen legyen Erdély fejedelme. Időközben az erdélyi országgyűlés Bethlen Gábort fő- és jószágvesztésre ítélte, fejére Báthori Gábor vérdíjat tűzött ki.

Bethlen a török hadak élén 1613 szeptemberében a Vaskapunál Erdély földjére lépett. A Barcaság felől tatár, moldvai és havasalföldi hadak jöttek a segítségére. A kétségbeesett Báthori Gábor fejedelem Váradra menekült. Vesztére. Ghyczy András és Abafy Miklós hajdúi ugyanis itt meggyilkolták.

                                                                                            ***

Az erdélyi fejedelemválasztó országgyűlést maga a török hadak fővezére, Iskender pasa hívta össze Kolozsvárra. Bethlen török segítséggel történt megválasztása mind Erdélyben, mind a Magyar Királyságban rendkívül rossz visszhangot váltott ki. Ám a Bécsben „Mohamedán Gábor”-nak csúfolt tehetséges fejedelem ellenszélben is képes volt megszilárdítani hatalmát, és rendet teremteni a viszályoktól dúlt országában. Hat évvel később, 1619-ben az erdélyi országgyűlés egyik határozatában ez olvasható: „Istennek kegyelméből az országban bőség vagyon.”

Pelle István

Ön itt van: Home Kultúra Erdély trónján – oszmán segítséggel