BatorkesziaLap

Fél évszázada a rockfronton (2.)

 

Sorozatunk első részében az idén 50 éves Omega megalakulásáról, elindulásáról és az első nagy korszakáról írtunk. A második fejezet az együttes eseményekben gazdag történetének legjelentősebb évtizedéről szól. Az 1970-es évekről, amikor az Omega nem csupán Magyarországon, de Európa nyugati felében is nagy sikereket ért el. Amikor a „Kelet-Európa első számú rockzenekara” büszke címet ragasztották rá.

 

Mottó:

„Az éj ránk köszönt, de a hajnal újra jön, s végre fényben állunk.

Hosszú volt az út, mit eddig bejártunk, mégis többre vágyunk.

S nézd, az éjszakai út fénybe fordul!”

(Omega: Egy nehéz év után)

A Presser- Adamis szerzőpáros, valamint Laux 1971 tavaszán történt kiválása nagyon érzékenyen érintette az együttest. A frontember, Kóbor János nyilatkozta nemrég az egyik zenei szaklapnak, hogy ő személyesen akkor komolyan foglalkozott a visszavonulás gondolatával. Ám a „csak azért is megmutatjuk” jellegű dacos elszántság erősebbnek bizonyult. Tegyük hozzá: szerencsére.

A Omega a dobos megüresedett helyére az éppen egy afrikai turnéról hazatérő Neoton zenészét, Debreczeni Ferencet szerződtette. A billentyűs hangszerek mögé Benkő László ült le, aki magára vállalta a banda menedzselésének terheit is. Ezzel kialakult az Omega együttes alapjaiban napjainkig változatlan felállása: Benkő László (billentyűs hangszerek), Debreczeni Ferenc (dob, ütősök), Kóbor János (ének), Mihály Tamás (basszusgitár), Molnár György (gitárok). Ám az átalakult zenekar előtt rendkívül nehéz feladat állt: bizonyítani kellett az életképességét. Amire az együttes leginkább támaszkodhatott, az a közönség, a rajongók szeretete volt. Hiszen az Omega az ún. „szentháromság” (Illés, Metró, Omega) tagjaként hatalmas népszerűségre tett szert. Egyike volt a legismertebb, legnépszerűbb bandáknak. A beatzenéről szóló, vagy valamilyen módon azzal foglalkozó kultuszfilmek, Ezek a fiatalok (1967), Extázis 7-től 10-ig (1969), Sárika, drágám (1970) egyik szereplőjeként még tovább nőtt az együttes ázsiója a rajongóknál. A másik oldalon, a szakmai körökben azonban Presserék távozása után a bandát leírták. 1971 tavaszán az „új” Omega előbb nagy sikerrel koncertezett Prágában és a más európai fővárosokban, majd nyáron  otthon is eljött az igazság pillanata. Augusztusban, a Kisstadionban, fanatikus rajongók, illetve ellendrukkerek sokasága, több mint 15 000 ember előtt adtak koncertet Kóborék. A zenekar színpadi produkciójával a kétkedőket is meggyőzte, hogy helye van a magyar rock átalakulóban levő palettáján.

1971-ben két új kislemezzel, Hűtlen barátok / Szomorú történet, illetve Régvárt kedvesem / 200 évvel az utolsó háború után, már az új sound jegyében jelentkezett az Omega. A soron következő nagylemez megjelentetése körül azonban bonyodalmak alakultak ki. A lemezkiadásban Magyarországon monopóliummal rendelkező Magyar Hanglemezgyártó Vállalat vezetői a sikeres nyári koncert ellenére sem bíztak az Omegában, ezért a 200 évvel az utolsó háború után címmel elkészített LP anyagát nem engedték a stúdióban rögzíteni. A zenekar azonban annyit mégis elért, hogy az 1972 januárjában és márciusában lezajlott magyarországi koncertturné saját magnókkal rögzített dalait, Élő Omega címmel, koncertlemez formájában kiadhatták. Az album címének kettős jelentése van: egyrészt arra utal, hogy az Omega a megpróbáltatások ellenére is tovább létezik, másrészt arra, hogy a lemezen élőfelvételek hallhatók. Az új album nyilvánvalóvá tette, hogy az együttes a Deep Purple és a Uriah Heep nevével fémjelzett hard rock felé mozdult el. A kemény hangzású számok, a Régvárt kedvesem, Hűtlen barátok (Presserhez és Lauxhoz írták), Blues, Törékeny lendület, Omegautó, Eltakart világ mellett jelen van a lágyabb, lírai vonulat is: Emlék – Csenddé vált szerelem, Egy nehéz év után. Az LP legkiemelkedőbb alkotása a Varázslatos fehér kő, amely jellegzetes példája az Omegát annyira jellemző, kemény alapokra épülő nagyívű, szép dallamvezetésnek. Az album zenéjét nagyrészt Mihály Tamás, illetve Molnár György szerezte, ugyanakkor a verseket az új szövegíró, Sülyi Péter és néhány esetben Kóbor János jegyzi.

A következő évben az Omega megint a hard rock jegyében jelentkezett nagylemezzel. Az Élő Omega sikerét látva, immár a Hanglemezgyár sem gördített akadályokat a zenekar elé. Az LP egyszerűen csak az Omega V. címet viseli. Az album „A” oldalán tradicionális rockzene hallható. A keményvonalas rockot a Hazug lány, A madár, Jövendőmondó, Járt itt egy boldog ember című számok képviselik, ugyanakkor a kemény hangzást a gazdag hangszerelésű, lassú rockballadák, Én elmegyek és a Búcsúztató oldják. A „B” oldalon igazi különlegességgel rukkolt elő az Omega. A hat tételből álló Szvit zeneileg és a szöveget tekintve is egybefüggő alkotás, ugyanakkor az egyes tételek – Ébredés, Malomban, Hazafelé, A hetedik napon, Délutáni szerelem, Van, aki nyugtalan – önálló dalokként is hallgathatók. Még két érdekességet lehet az albummal kapcsolatban elmondani: A madár című számban volt hallható először magyar előadó által megszólaltatva szintetizátor, továbbá: a Szvitben közreműködött az Állami Hangversenyzenekar – így ebben a kompozícióban a tradicionális rockzene szimfonikus aláfestéssel szól. Ebben is úttörő szerepet játszott az Omega Magyarországon. Külföldön azonaban voltak rá példák: a Deep Purple Concerto for Group and Orchestra lemeze, továbbá a Uriah Heep Salisbury és a Pink Floyd Atomheart Mother című kompozíciói.

1973 azonban más szempontból is jelentős mérföldkő a zenekar életében. Az év tavaszán Peter Hauke, a frankfurti székhelyű Bellaphon cég vezetője három évre és három lemezre szóló szerződést kötött az Omegával. 1973-ban az együttes Omega címmel angol nyelvű nagylemezzel jelentkezett Nyugat-Németországban, melyet a magyarországinál sokkal jobb technikai feltételek között az Élő Omega és az Omega V. újrahangszerelt dalaiból állítottak össze. A következő évben már két lemezzel – 200 Years After the Last War, Omega III. – jelent meg a banda a nyugati piacon. Míg 1975-ben a The Hall of Floaters in the Sky nagysikerű albummal bombázták a nemzetközi slágerlistákat. És mindezt sikerrel tették. 1975-ben a Bellaphon újabb öt évre hosszabbította meg a zenekar szerződését, mivel az Omega a cég elsőszámú „pénzcsinálója” lett. Külföldön sztárzenekarokkal, illetve előadókkal (Manfred Mann, Free, Uriah Heep, Ian Gillan, Golden Earring, Supertramp) koncerteztek együtt. És egyáltalán nem lógtak ki a sorból. Zene szaklapok, mint a Bravo, New Musical Express méltatták a bandát.

Magyarországon 1974-ben mutatták az Örökzöld fehérben-feketében című filmet, melyben a főszerepet Mensáros Lászlóval együtt az Benkőék alakították. Ebben az évben rögzítették, majd 1975-ben adták ki az Omega új sorlemezét, a hatodikat, Nem tudom a neved címmel. Ez volt a banda utolsó hard rock jegyében fogant LP-je. Egyúttal a legütősebb is. A lemezen mindössze egy lírainak mondható song található: Az égben lebegők csarnoka. A többi szám – Nem tudom a neved, Addig élj, A bűvész, Egyszemélyes ország, Mozgó világ, XX. századi városlakó –  egytől egyig vérbő rockzene. (Megjegyzendő, hogy az albumon eredetileg szerepelnie kellett volna a 10 000 lépésen már megjelent Tűzvihar feldolgozásának. Ám az MHV illetékesei a „…vörös csönd itt maradt, ez maradt” szövegrész miatt az együttes távollétében levették a korongról ezt a számot.) Egyúttal a Nem tudom a neveden már megfigyelhető a billentyűs hangszerek térhódítása.

A frankfurti Bellaphon cégnél 1976-ban az Omega sorrendben az ötödik angol nyelvű lemezével jelentkezett, amely a Time Robber címet kapta. Az album az együttesnek igazi európai hírnevet szerzett. A Melody Maker angol szaklap egy teljes oldalon méltatta az Omegát. Az LP-ből világszerte több mint 1 000 000 példányt adtak el. Ezzel a Time Robber minden idők legkelendőbb lemeze lett magyar előadótól. Különböző lemezlistákon az együttes olyan sztárokat utasított maga mögé, mint Paul McCartney, a Rolling Stones, az Eagles, David Bowie. A magyar közönség egy évvel később ismerhette meg az Időrablót. Már első hallásra egyértelművé vált, hogy az Omega stílust váltott. Meghagyva az „ős-Omega”-hangzást és a kemény alapokat, a hard rock helyett a Pink Floyd által kijelölt úton, az ún. space rock (űrrock) felé orientálódtak Kóborék. A korábbiaknál sokkal nagyobb szerepet kapott a szintetizátor, a mellotron. A zenét számos hangeffektussal, stílszerűen „az űr hangjaival” színezték. A lemez mindössze öt felvételt tartalmaz: Időrabló (a több mint 12 perces szám három tételből áll: Napot hoztam, csillagot, Időrabló, Ablakok), A névtelen utazó, A könyvelő álma, Nélküled, Éjféli koncert. Valamennyi felvétel a korszak kiemelkedő nótája közé tartozik. A Time Robber / Időrabló megjelenése után még nagyobb érdeklődés mutatkozott külföldön az Omega iránt. A Bellaphonnál még csak tervben levő új album már elővételben több mint 60 000 példányban elfogyott: És a zenekar nem is okozott csalódást.

az Omega a csillagok útján

A Skyrover az NSZK-ban 1977-ben, magyar verziója, a Csillagok útján Magyarországon 1978-ban jelent meg. Sok kritikus ezt az albumot tartja az „űrkorszak” csúcsteljesítményének. A nagylemezen, amely Beethoven V. szimfóniájának taktusaival kezdődik és fejeződik be, fellelhetők a szimfonikus, illetve a progresszív rock stílusjegyei – leginkább a Nyitány, Égi vándor, Metamorfózis II, Finálé című dalokban. „Az űr hangjai” főleg a Légy erős és a Bíbor hölgy című songokban érhetők tetten. Arra pedig, hogy az Omega repertoárjából nem veszett ki a zúzós kemény rock sem, a Metamorfózis I. és a címadó Csillagok útján a bizonyíték. Az album legnagyobb slágere mégis a koncept lemezről mindenféle értelemben kilógó Léna lett, melynek szövegét Várszegi Gábor (aki amúgy létező személy, volt a Gemini együttes basszusgitárosa, később az MTK, majd a Fradi tulajdonosa is) néven az egykori nagy konkurens zenekar, az Illés, majd a Fonográf szövegírója, Bródy János írta.

1978-ban az Omega Németországban elkészítette az space korszak harmadik, egyben utolsó albumát, amely a magyarországi lemezboltokban a következő évben volt kapható. A Gammapolis címet viselő album a lemezkritikusok szerint nem érte el az előző két LP színvonalát, ám ennek ellenére a magyarországi közönség körében tarolt – 650 000 példányt vásároltak meg belőle. Valóban, az albumon több a lágyabb dallamokat tartalmazó, slágergyanús nóta – Gammapolis I, Nyári éjek asszonya, Ezüst eső. Ám a progresszív rock is markánsan jelen van még – Start, A száműzött, Hajnal a város felett, Gammapolis II. A zenekar korábbi "keményebb" korszakát az Őrültek órája idézi fel.. Az album különlegessége a közéleti ihletésű Arc nélküli ember, amit a zenekar "kántálása" mellett a neves színész, Haumann Péter mondott fel a hanghordozóra. A lemez szöveganyaga teljes egészében Bródy János munkája, megint Várszegi Gábor néven.              

                                                                                                                                                               Az Omega a csillagok útján                                                                                         

A lemezek mellett az Omega koncertjei is külön figyelmet érdemelnek. Az űrrock új lehetőségeket nyitott a látványelemeket (füst, működ, fényeffektusok) amúgy is bőségesen  használó zenekar előtt. A Magyarországon elsőként bevetett lézerágyú segítségével az Omega megteremtette a hazájában a lézeres rockszínházat. S ahogy az egyik szakíró könyvében megjegyezte: a „fapados” hazai produkciókhoz szokott közönség csak ámult az Omega koncertjein.

1979-ben a Kisstadionban egyebek mellett a WEA, a CBS, az Ariola, a Polygram, az Aves lemezcégek képviselői tapsoltak az Omegának. (A koncertről a zenekar egy dupla albumot adott ki Élő Omega Kisstadion '79 címmel.) Több jel mutatott arra, hogy akár magyar világsztár is születhet.

Pelle István

 

Források:

Dám László: Rockszámla (Ifjúsági Rendező Iroda, Budapest)

Jávorszky Béla Szilárd-Sebők János: A magy-rock története 1. – A beatkezdetektől a kemény rockig (Népszabadság Könyvek, Bp. 2009.)

Sebők János: Magya-rock 1. – A beat – hippi jelenség 1958-1973 (Zeneműkiadó, Bp. 1983.)

Sebők János: Magya-rock 2. – A beat – hippi jelenség 1973-1983 (Zeneműkiadó, Bp. 1984.)

Rockinform Special – Omega (2009. május-június-július)

www.omega.hu

 

 

 

Ön itt van: Home Kultúra Fél évszázada a rockfronton (2.)