BatorkesziaLap

 

„Toll és hárfa”: IV. Édes Gergely-emlékverseny

  

Idén 2012. április 27-én IV. alkalommal került megrendezésre az Édes Gergely-emlékverseny. Nagy örömünkre szolgált, hogy ezen a versenyen a mi iskolánk, a bátorkeszi Kováts József Magyar Tannyelvű Alapiskola tanulói is részt vehettek. Iskolánk tíz tanulója mérte össze tudását és tehetségét a környékbeli iskolák diákjaival.

Édes Gergely, ez a sajátos hangütésű költő, a maga korában kifejezetten népszerű volt a viszonylag széles olvasóközönség körében. Legtehetségesebb képviselője volt egy új irodalmi irányzatnak, melynek követőit „míveskedők”-nek nevezték. Szenvedélyesen és játékosan kísérletezett a magyar nyelv verstani lehetőségeivel.

            Egy  kisbirtokos család hatodik gyermekeként látta meg a napvilágot  1763. január 24-én Madaron. Kétéves volt, amikor édesanyja, Kun Anna, a hetedik gyermekének világra hozatala közben életét vesztette. Apja, Édes Ferenc, rövidesen újra megnősült.

            1776-ban a sárospataki református kollégium, majd háromévi pataki tartózkodás után 1779-ben a debreceni református kollégium diákja lett. Debrecenben dédelgetett költői álmai nem váltak valóra, s ezért még ugyanebben az esztendőben visszautazott Sárospatakra. Innen Sátoraljaújhelyre ment, hogy a vármegyénél másolással keresse meg kenyerét.

            Anyagi forrásai elapadván, hazatért, s elfogadta a Hetény község által felajánlott rektori állást. 1788-ban aztán továbbment Martosra. Elsőönálló munkája,a Természet könyve, avagy a természetből kimerített becses halhatatlanság c. lélektani elmélkedéseket tartalmazó tankölteménye, amelyben a korszerű természettudományt népszerűsítette. 1793-ban elfogadta a nagykinizsi gyülekezet megüresedett lelkészi állására való meghívást. Innen írt először Kazinczy Ferencnek, a nyelvújítási mozgalom vezetőjének, akivel haláláig levelezési kapcsolatban maradt.

            Költőnk 1797 elején hazautazott Madarra. 1797-ben először Veszprémben volt káplán, majd Nagyvázsony község rendes lelkésze lett. 1801 és 1806 között Csóron teljesített lelkészi szolgálatot. Itt vette feleségül Szászi Katalint, s házasságukból hét gyermek született. Szolgálatot vállalt Litéren, Balatonhenyén, Csóron, Pápán, Kupon, Pápaderecskén, ahol tizenhárom esztendeig szolgált. 1846-ban nyugalomba vonult, s idős napjaira Albert fiához Tiszatarjánba húzódott vissza kipihenni mozgalmas élete fáradalmait. Itt hunyt el 1847 októberében.

            Munkásságát a komoly és könnyed hangvétel egyaránt jellemezte. Írt epigrammákat, elégiákat, mulattatásra szánt verseket, valamint eredeti oktató meséket. Érdekelték a népdalok. Legnevezetesebb a A petri gulyás néven ismert, jól sikerült népdallá lett népdalutánzat. Verses regénye Szefir s Dalirózsa címmel jelent meg. Fő művének a Halhatatlanság múzsája c. kéziratos alkotása tekinthető.

Édes Gergely sokáig élt, kortársa volt a felvilágosodásnak, a romantikának, Petőfi, Arany, Tompa fellépésének. Eredményeinek egy része beleépült a kortársi költészetbe. Népszerű volt. Aki személyesen ismerte, okvetlenül megszerette, mert kedves és kulturált, csevegő, derűs és jólelkű ember volt.

            A madari alapiskola 2005-ben  ünnepélyes keretek között felvette az Édes Gergely nevet. Az immár Madari Édes Gergely Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola –hogy méltó legyen névadója nevének viseléséhez –minden évben megrendezi a„TOLL ÉS HÁRFAÉdes Gergely emlékversenyt.Az elnevezés nagyon találó, hiszen hűen tükrözi névadója munkásságát. A toll jelképezi a tudást, költészetet, amely magába foglalja a történelmet, a nyelv és irodalom sokszínűségét. A  hárfa az ének, zene szeretetét fejezi ki.

            Idén 2012. április 27-én IV. alkalommal került megrendezésre az Édes Gergely-emlékverseny. Nagy örömünkre szolgált, hogy ezen a versenyen a mi iskolánk, a bátorkeszi Kováts József Magyar Tannyelvű Alapiskola tanulói is részt vehettek. Iskolánk tíz tanulója mérte össze tudását és tehetségét a környékbeli iskolák diákjaival. Három tanulónk: Bitter Veronika, Bóna Erika és Šilling László a műveltségi vetélkedőn adta tudása legjavát. A népdalversenyen hét diáklányunk bizonyíthatta be a népdal iránti szeretetét. Név szerint: Czinke Csenge, Gyuris Csenge, Bödők Viktória, Semecky Enikő, Noszkai Ágnes, Patuš Viktória és Kovács Edina.

            A versenyzők tudását három, illetve négy tagú zsűri bírálta el. A műveltségi vetélkedő zsűrijének elnöke Baranovics Róbert, a Párkányi Művészeti Alapiskola igazgatója volt, akinek munkáját Vass Laura, a Csemadok járási titkára, valamint Tóth Péter, a perbetei alapiskola igazgatóhelyettese segítette.  A népdalverseny zsűrije a következő tagokból állt: Katona István népzenész-népművelő (a zsűri elnöke), dr. Nagy Lajos lelkipásztor Madarról, Baranovics Andrea Párkányból, valamint Lami Katalin zenetanár Bátorkesziről.

            A műveltségi vetélkedőn – nyolc csapat közül – a mieinknek nem sikerült dobogós helyezést elérni, de tudjuk, és diákjainknak is tanítjuk, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Csapatunkat iskolánk igazgatóhelyettese, Dolnik Tibor tanító bácsi készítette fel, és kísérte el a versenyre.

            A népdalversenyen négy kategóriában 42 versenyző mérhette össze tehetségét és tudását. A zsűri elbírálása alapján a 3. kategória első helyezettje iskolánk tanulója, Noszkai Ágnes lett. Népdalénekeseinknek Bajza Magdaléna, Hegedűs Adrianna és Renczés Katalin tanító nénik segítettek a felkészülésben.

            Köszönjük tanulóinknak és felkészítőiknek, hogy odaadó munkájukkal sikerült iskolánk hírnevét és színvonalát megőrizni. Bízunk benne, hogy az ilyen vetélkedők nem kedvüket szegik a diákoknak, hanem ráébresztik őket a tudás után való vágyakozásra.

            „A köznép nyelvét őrizd, ha azt akarod, hogy az egész nemzet éljen. A nemzetet a nyelv teszi, a nyelv a nemzet lelke.”(Édes Gergely)

Bajza Magdaléna pedagógus

Ön itt van: Home Oktatásügy Iskola utca „Toll és hárfa”: IV. Édes Gergely-emlékverseny